16.
Kezdtem azt hinni, hogy elhagyott a szerencsém.Harmadik napja vártam hiába, hogy Adam magához térjen.Mikor felébredtem, még mindig ugyan abban a mozdulatlanságban feküdt, mint napok óta.Akaratlanul is, a gyerekkönyvekből ismert Csipkerózsika jutott eszembe, akit százéves álomra ítéltek, míg a herceg fel nem ébreszti őt, az igaz szerelem csókjával, és elnevettem magam."Mi van ha nála is ez a helyzet?Ha neki is csak egy csók kell?"-töprengtem.Nevetségesen hangzott, de egy pillanatig komolyan elgondolkodtatott.Az ágyon ülve óvatosan az arca fölé hajoltam, és lassan közelítettem felé.Remegett a szám, és az agyam vadul zakatolt.Nem így képzeltem el életem első csókját.Már csak néhány centiméter volt az ajkam, és az övé között,amikor meghátráltam.Nem tudom, hogy gyávaság volt-e,vagy csak azt akartam, hogy majd mikor megcsókol, akkor olyan tökéletes és igazi legyen mint ahogyan azt már százszor elképzeltem,de végül visszakoztam.Még akkor is zavarban voltam,amikor átöltöztem.Fogmosás után percekig álltam a tükör előtt, és néztem az arcom változásait.A pár napja szerzett sebeknek már nyomuk sem volt, viszont a bőröm teljesen átalakult;mintha porcelánból lett volna, vagy mintha profi sminkes alapozta volna,eltűntek a régebbi hegek is,köztük az is, ami az után maradt, hogy hétéves koromban fejjel kiestem egy hintából, és felszakadt a homlokom,és eltűnt minden bőrhibám,a szeplőimet kivéve, de még azok is teljesen mások voltak,még jól is álltak nekem.Megdöbbentem, mert fogalmam sem volt, hogy három nap alatt ennyit változtam.Megtapogattam az arcom.Olyan meleg volt, hogy anyu biztosan elkönyvelte volna, hogy lázam van és haldoklom.Az én drága anyukám mindig aggódott értem, és most hogy úgy tűnt minden összeesküdött,kimondhatatlanul hiányzott nekem úgy ahogyan a húgom, és apu.Könny csillant a szemem sarkában, amit gyorsan letöröltem, és a tükörnek hátat fordítva elindultam felé.A lépcső közepén jártam, amikor édes, de valahogy mégis fűszeres és émelyítő illat csapott mellbe, ami a konyha felé közeledve egyre csak erősödött.Enyhe hányingerrel küzdve léptem be az ajtón, és elakadt a lélegzetem attól ami benn fogadott.Az asztal és a pult tele volt pakolva mindenféle növénnyel, gyökerekkel, gumókkal, virágokkal, üvegcsékkel amikben porok, és folyadékok voltak, a tűzhely előtt pedig Abby állt, könyvvel a kezében, és egy fortyogó,bugyborékoló sárgás szirupot kevergetett.Megköszörültem a torkom, és ő hátra sem nézve üdvözölt.-Ez az, aminek gondolom?-kérdeztem,miközben közelebb araszoltam az edényhez.-Igen! Csak még idő kell neki!-mondta, és beleszórt egy vöröses színű darabos valamit,ami ránézésre téglapornak tűnt.Csináltam magamnak pirítóst, majd leültem és hallgattam,ahogy Abby magyaráz-Még két nap kell neki, hogy tökéletes legyen, addig még sok dolgunk lesz vele, és még a visszahívó igét is meg kell tanulnod, de előbb megmutatom neked az alapokat.-mondta ezt úgy,mintha a vasárnapi ebédről, és az időjárásról beszélne.Kicsit megnyugtatott, hogy nem azonnal kell varázslatot produkálnom, viszont aggasztó volt,hogy még két napot kell várnom arra, hogy bármit is tehessek Adamért.Amint befejeztem az evést, Abby kitessékelt a konyhából, át a nappaliba.Kirakta a könyvét az asztalra,gyertyát gyújtott, és letelepedett a kanapé elé a szőnyegre.Kis tétovázás után követtem a példáját,és leültem mellé a padlóra.Megfogta a kezem, és kért, hogy csukjam be a szemem, és bár nem voltam vicces kedvemben, majdnem felvihogtam, mert  gagyi filmekből ismert szellemidézések jutottak eszembe,de szerencsére sikerült összeszednem magam.Lehunytam a szemem,és hallgattam, ahogy halkan beszélni kezd-Engedd el magad, és próbálj a tűzön túlra tekinteni.Sárkány mivoltod miatt a természeti elemek közül a tűzből a legkönnyebb erőt merítened,de ott van még benned a képesség, hogy vízből, levegőből, vagy földből nyerj energiát, csupán hagynod kell, hogy átjárjon.Ettől vagy különleges!Két különböző világ egyesül benned, és ha hagyod, hogy magával ragadjon, nagy dolgokra lehetsz még képes!Akár hegyeket is megmozgathatsz, pusztán az akaratoddal!Igyekeztem hallgatni rá, és magamba, a lelkem legmélyére visszafordulni, de nem ment.Újra nagy levegőt vettem, kizártam a külvilágot, de másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy nekem ez nem fog menni.Elkeseredve kérdeztem Abby-t-Most mégis minek kellene történnie??Nem érzek semmit!Ő azonban végtelen türelemmel adott tanácsot-Kapaszkodj a tűzbe, hiszen az áll hozzád legközelebb, mert kitölti lényed egy részét, és kezdetnek mondjuk próbáld a körülötted lévő gyertyák lángját és a saját tüzedet felhasználni arra, hogy Adamet, megtaláld!Csupán az erővel amit a tűzből nyersz, próbálj összekapcsolódni vele!Tudom, hogy elsőre nehéznek tűnik, de nem sok időnk van, és nem kezdhetjük a dolgokat kavicsröptetéssel, vagy gyertyagyújtogatással!Próbáld meg!Sikerülni fog!Egy pillanatig belebámultam a lángokba, majd ismét becsuktam a szemem.Nagyon erősen koncentráltam Adamre,és gondolatban beszéltem hozzá.Szólongattam, és többször megkérdeztem tőle hogy hol van,válasz viszont nem érkezett, és már éppen fel akartam adni az egészet, amikor halkan a hangját hallottam a fejemben.Csak suttogott, a nevemet hajtogatta, de egy kérdésre sem válaszolt.Görcsbe rándult a gyomrom, olyan elgyötört volt a hangja.és tudtam, hogy vissza kell hoznom őt, méghozzá sürgősen, különben örökre elveszhet.Kinyitottam a szemem, és magam elé meredtem.A szememből hatalmas könnycseppek csordultak ki.Nem kellett megszólalnom, Abby így is tudta mi a helyzet, ezért a sikeremen felbuzdulva a kezembe nyomta a könyvet a visszahívó igénél kinyitva, és rám parancsolt, hogy memorizáljam.Két nap kevés volt ahhoz, hogy mindent megtanuljak, de igyekeztem megbirkózni a feladattal.Több órányi olvasás és memorizálás után kezdtem úgy érezni, hogy lassan kifolyik a szemem, ezért becsuktam a könyvet, és kinyújtóztattam a végtagjaim.Eszembe jutott , hogy már nincs kajánk, ezért gyorsan összeírtam a listát, és felhívtam Greget,hogy segítsen nekem.Nem kellett túl sokáig győzködni, biztos voltam benne, hogy le akar ellenőrizni.Nemsokkal később már ott is volt, és amikor a kezébe nyomtam a listát, látszott rajta, hogy bizalmatlan, és engem méreget zúzódások,hegek, és egyéb sebek után kutatva,ugyanis szentül meg volt győződve arról, hogy Adam bántalmaz engem, és akaratom ellenére tart a házban,így hát igyekeztem rövidre zárni a dolgot,és megelőzni a kérdéseket, ezért gyorsan hálálkodtam egy sort, és becsuktam az ajtót.Reménykedtem benne, hogy nem veszi nagyon a lelkére, hogy ilyen ellenséges voltam, és ténylegesen bevásárol nekem,mert ha nem, akkor vagy kockáztatok, vagy éhen halunk.Töprengve indultam vissza Abbyhez,aki a konyhában kevergette a főzetet,és közben magában mormogott.Nem akartam zavarni, inkább felmentem az emeletre, és becsuktam a szobaajtót.Egyenesen az ágyhoz mentem,és gyertyát gyújtottam az éjjeliszekrényen. Feltérdeltem Adam mellé,majd a sarkamra ültem,és mindkét tenyeremet a mellkasára tettem,becsuktam a szemem, és úgy, ahogyan nemrég, a tüzet segítségül hívva magamban beszélni kezdtem hozzá.Újra hallottam, ahogyan a nevemet suttogja,és hosszú ideig igyekeztem választ kicsikarni belőle, de ismét sikertelenül, majd egyszer csak elhalt a hangja éles fájdalom járt át,felsikoltottam, és elsötétült a világ....