5.
Túl hosszúnak tűnt az éjszaka.Túl sokszor keltett fel az az érzés, hogy valaki figyel.Fáradtan ébredtem,kimerült voltam,hatalmas lila karikákkal a szemem alatt.Olyan volt, mintha egyetlen percre sem hunytam volna le a szemem.A reggeli rutin feladatok után még mindig volt időm, így ritka alkalmak egyikeként a konyhában ülve,szépen komótosan megreggeliztem,megetettem a kutyákat, és Honeyt,majd az üres házban vártam Greg érkezését.Anyu korán elment a piacra, apu dolgozni, és Kimit is elvitték már iskolába.Ha egy helyre járnánk, biztosan nekem kellene.Ekkor meghallottam,Greg autójának hangját.A vállamra vettem a táskám,és kisétáltam a ház elé.Anyu éppen akkor ért haza, cinkos pillantást küldött felém, és a fiú felé, majd vidáman becsukta maga mögött az ajtót. Fújtam egyet.Ma nem voltam fogékony a humorra.Beültem Greg mellé, aki tágra nyílt szemekkel bámult rám-Uram isten Lexi! Mi történt veled? Úgy nézel ki mint aki egész éjjel ébren volt. Szarkasztikus mosollyal az arcomon válaszoltam-Ááh,csak titokban nehézsúlyú box bajnok vagyok.Greg elnevette magát. Féltem mi lesz a következő kérdése, de a tegnap estét még csak nem is említette, én meg nem firtattam.Pedig mi tagadás, nagyon érdekelt ki volt az a másik srác.Idő közben megérkeztük.A tegnapinál magabiztosabban szálltam ki a kocsiból.Megláttam, Sammit és Saharát amint egy padon ülve beszélgetnek.Greg elment,hogy beszéljen valakivel,én pedig jobbnak láttam ha nem álldogálok egyedül az udvar közepén, ezért leültem a lányok mellé.A reakció náluk is ugyan az volt.Megdöbbentek a karikáimon, és nyúzott tekintetemen, de én csak nevettem rajta.Egyszer csak Sammi undorodva felhorkant-Nézzétek.Hannah egy elsős sráccal kavar.Botrány ez a nő!Még a gyomrom is kifordul tőle! Én is oda néztem.Samminek igaza volt.Az egyik elsőssel csókolózott,vagy ha nem, akkor viháncolva kellette magát.Egyre ellenszenvesebbnek tűnt-Lányok! Neki nem,hogy van barátja? Az a srác nem ide jár?-kérdeztem,miközben magam elé meredtem. Sahara válaszolt-De igen! Adam! De ő már nem ide jár.Jóval idősebb mint mi,de mivel a tanárok kedvelik,elég sűrűn benéz, hogy szemmel tartsa a kis barátnőcskéjét.Igazából el sem tudom képzelni, hogy tud vele lenni.Hannah elviselhetetlen. Megszólalt az óra kezdetét jelző csengő,és mi elindultunk a terem felé.Sammivel beültünk az utolsó padba,előpakoltuk a füzeteinket, és vártunk.Megérkezett az irodalomtanár Mr.Gorman, és elkezdte az órát.Az idő csigalassúsággal haladt, és a téma is olyan unalmas volt,hogy komolyan küzdenem kellett,el ne aludjak. Ezután még négy eseménytelen óra,és szünet következett.Az utolsó óránk társadalom ismeret volt.A fiatal vendég előadó lelkesen magyarázott az emberi kapcsolatokról, de nem is igazán figyeltem rá. Hannah-t bámultam, amikor Sammi oldalba bökött-Van kedved iskola után eljönni velem a könyvtárba? A biológia tanár megkért, hogy írjak neki egy kiselőadást.-kérdezte suttogva. Felé fordultam,megrántottam a vállam, és bólintottam. Óra után szóltam Gregnek,hogy ma gyalog megyek haza, és elindultunk Sammivel a könyvtárba.Útközben arról beszélgettünk, milyen gyorsan sikerült beilleszkednem. A könyvtárba belépve megcsapott a régi könyvek illata.Sammi a könyvtáros nőtől kikérte a könyveket, amikre szüksége volt,leült egy asztalhoz, és jegyzetelni kezdett,én addig a sorok között mászkáltam, és nézelődtem. Az egyik elkülönített részleg fölött tábla lógott: Beriad. Csak így egyszerűen. Bekukkantottam. Mindössze két sor polcból állt.A szemközti sor legfelső polcán végül megakadt a szemem. Egy kopott,zöld bőrkötéses könyvön.Odamentem, és levettem. Semmi nem volt ráírva.Se cím, se szerző. Leültem Sammi mellé, és elkezdtem lapozgatni. Mint kiderült, ez az ősréginek tűnő könyv Beriad teljes történelmét,szokásait,kultúráját,és földrajzát volt hivatott bemutatni, jó hétszáz évre visszamenőleg. Felkeltette a kíváncsiságomat. A könyv közepe táján, egy kihajtható térképet találtam.A dátum szerint egy Sebastian Blake nevű tiszteletes-és természetkutató készítette 1363-ban. A térképen a  város egy mély völgyben fekszik, minden oldalról hegyekkel védve.Az északi oldalon álló magas hegy másik oldalán egy fennsíkon, tiszta vizű mély tó található vízesésekkel, és a tavat körülvevő sziklafalban, nehezen megközelíthető barlangokkal.Tovább lapozva az is kiderült, hogy Beriadban egészen az 1800-as évekig tisztelték, és fenntartották a több mint ezer évre visszanyúló hagyományaikat,babonáikat, mindezekkel szöges ellentétben istenfélő emberek lakták a várost, de csak 1871-ben vették fel a katolikus vallást. Éppen a babonákat felvonultató fejezetbe készültem belekezdeni,amikor Sammi közölte, hogy elkészült. Kelletlenül a helyére vittem a könyvet, és a lány után indultam. A könyvtár előtt elbúcsúztunk, és hazafelé vettem az irányt. Mintha ezerszer megtettem volna már az utat, vitt előre a lábam.Mikor felnéztem, Hannah jött velem szemben.Mellé érve rápillantottam. Valahogy furcsa volt.A bőre szürkés, és márványszerű, a szeme pedig hideg.Nem igen hasonlított arra a hamvas bőrű lányra akit ma az udvaron láttam. Elgondolkodtatott a dolog.Valami történhetett vele.Talán a barátja fülébe jutott a mai dolog,lehet hogy veszekedtek,esetleg szakítottak.Ez esetben meg tudtam érteni, hogy miért olyan sápadt;és mégis,úgy éreztem valami más van a dologban. Észre sem vettem, és már az utcánkban voltam.Már kezdett sötétedni.Az ajtóhoz érve megtorpantam, és hátranéztem. Bizsergett a tarkóm és a tenyerem. Úgy éreztem,valaki figyel.Visszamentem a járdára, és a ház mögötti erdőt fürkésztem.A mi házunk ugyanis az utca legvégén állt, és két oldalról is erdő vette körül.Az út mindkét oldalán azonban a megszokott házak sorakoztak.Mivel nem láttam senkit,bementem.Anyu vacsorát főzött, Kimi leckét írt a konyhaasztalnál, apu pedig a híradót nézte.Köszöntem apunak, majd a konyhában leültem a húgom mellé.Anyu rám nézett, és komolyan kérdezte-Lexi! Minden rendben? Zaklatottnak tűnsz!-mikor nem feleltem, leült mellém-Alessia!Történt valami?-megfogta a kezem. Gondolkoztam, mit is feleljek neki,majd bizonytalanul mondtam-Nem történt semmi, és nincsen semmi baj,csak hazafelé jövet furcsa érzésem volt.Mintha figyelt volna valaki,de mikor körülnéztem, nem láttam senkit. Ne aggódj anyu!Biztosan csak azért volt, mert egyedül még sohasem mászkáltam ezeken az utcákon. Látszott rajta, hogy nem nyugtatta meg teljesen a magyarázatom, de visszatért a vacsora készítéshez.Megvártam amíg elkészül.Vacsora közben anyu és apu beszélgettek, Kimi megpróbálta túlkiabálni őket,én viszont szótlanul piszkáltam az ételt.Mikor befejeztük megköszöntem, felmentem a szobámba, és magamra csuktam az ajtót. Gyorsan végignéztem a feladott házi feladatokat, és csak azokat csináltam meg, amik másnapra kellettek. Bekapcsoltam a laptopom, és elindítottam, a kedvenc zenéimet,majd elmentem zuhanyozni, de az ajtót félig nyitva hagytam, hogy halljam. Amikor végeztem, kiléptem a kádból,magamra tekertem egy törölközőt.A tükörre felpillantva olyannyira megrémültem, hogy be kellett fognom a számat, nehogy sikítsak. Tegnap éjjel sikerült meggyőznöm magam arról, hogy nincs senki a szobámban,és mégis,most egyértelműen állt valaki az ablak előtt, és engem nézett.Sötét volt a szobában, nem láttam kicsoda. Félénken kérdeztem-Ki az?-tettem egy lépést az ajtó felé,erősen megmarkoltam a csap szélén álló nehéz,üveg szappantartót. Kiszáradt a szám.Sohasem verekedtem még, de úgy gondoltam, maximum teljes erőből fejbe vágom vele, azután sikítva szaladok apuért, már ha odáig fajulna a helyzet. Még egyszer kérdeztem-Ki vagy te? Mit keresel a szobámban?-még mindig semmi válasz. Egyre idegesebb lettem.Már az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak megbolondultam, és képzelődök,és nincs is ott senki,mikor az illető elkezdett nevetni.Megdermedtem.Mégsem képzelődök, ráadásul ennek a valakinek a nevetése számomra olyannyira édes, és megnyugtató volt, hogy képes lettem volna éveken keresztül hallgatni. Féltem, ugyanakkor kíváncsi voltam, ki ez az idegen.Kicsit határozottabban elindultam az ajtó felé, közben a résen keresztül igyekeztem szemmel tartani.Már majdnem elértem a kilincset, amikor nagy rémületemre, kiugrott az ablakon. Fejvesztve rohantam, hogy kinézzek utána, de mire odaértem, már nem volt ott senki.Se a ház előtt, se az utcán, pedig ha elfutott, vagy kocsiba ült, akkor látnám.De semmi.Egész egyszerűen felszívódott.Zakatoló szívvel rogytam le az ágyamra, és beletelt kis időbe, míg tudatosult bennem, hogy még mindig csak egy törölköző van rajtam,és tiszta libabőrös vagyok.Az adrenalin száguldozott az ereimben.Fújtattam mintha kilométereket futottam volna.Végül felöltöztem, és befeküdtem az ágyba. Még az ablakot sem csuktam be,csak feküdtem a hátamon, és a mennyezeten játszó fényeket néztem.Órákig nem tudtam még elaludni,végül mégis elsüllyedtem a sötétségben.