1.
Sosem könnyű új életet kezdeni...


Alessia Hosling vagyok.Egy átlagos lány, akinek rá kellett jönnie, hogy az élet tartogat meglepetéseket...napról-napra.


Egy szombat reggel arra ébredtem, hogy anyu trappol be a szobámba, felhúzza a redőnyt,közben a húgom Kimi ordít a fülembe- Lexii!Lexi kelj fel! Kelj máár fel! Ma van a nap!-a fejemre húztam a takarót, és morgolódva a fal felé fordultam.Lassan tudatosult bennem,alattomosan szivárgott be az agyamba a felismerés.
Három hónappal ezelőtt a szüleim úgy döntöttek, hogy itt hagyjuk ezt a várost, és elköltözünk.A kiszemelt hely, Beriad.Kis város, kevés ember, kertvárosi hangulat.Tipikus idilli hely.Semmi kedvem nem volt költözni, elhagyni a barátaimat, a jól megszokott mindennapjaimat,de nem volt más választásom.
Kimi még mindig a takarómat ráncigálta, és anyu is egyre bosszúsabb lett-Lexi kérlek! Kelj fel és kezdj el pakolni! Pár óra múlva indulunk!-azzal elkapta a húgomat, és kivonszolta a szobából.Kelletlenül másztam ki az ágyból.Kivettem a szekrényemből egy fekete vékivágású pólót és farmert. Felöltöztem és célba vettem a fürdőszobát. Azaz,hogy vettem volna, ha nem állták volna doboz-hegyek az utamat.Nagy nehezen mégis bejutottam, majd gyors fogmosást követően rohantam pakolni,mielőtt drága szülőanyám nekiállt volna veszekedni velem.Egymás után pakoltam tele a dobozokat,majd miután apunak és a költöztetőknek köszönhetően kiürült a ház,szomorúan álltam az üres szoba közepén. Honey a macskám az ablakpárkányon sütkérezett a délutáni nap fényében.Felkaptam belegyömöszöltem a dobozába, és lementem a földszintre. Anyu még telefonálgatott, Kimi a szomszéd kislánytól búcsúzkodott, apun pedig látszott, hogy már indulna. Kimentem a kertbe, pórázra kötöttem a kutyáimat, és kiültem velük a bejárati lépcsőre.Nyár vége volt, és a nap már alacsonyan járt.Felnéztem a rózsaszínű égre.Lélekben próbáltam felkészülni az új életre, és elbúcsúzni a régitől.Akkor még sejtelmem sem volt arról, mennyire meg fog változni minden.
Végül mindannyian indulásra készek voltunk.A kutyáim, a macskám a hátsó ülésen, az összes doboz és bútor bepakolva, mindenki a kocsiban.Elindultunk.Még hátranéztem ,egy utolsó pillantást vetettem a régi életemre, azután a ház eltűnt a szemem elől.Lassan beesteledett, Kimi a lábát felhúzva, fejét az ablaknak támasztva aludt, és anyuék is csöndesek voltak,végül engem is elnyomott az álom.Mire felébredtem hajnalodott, és nem voltunk már messze. Kinéztem az ablakon.Hegyeket, és sűrű erdőket láttam magam körül. Két óra elteltével elhagytuk a táblát: Üdvözöljük Beriad Városában! Innen már nem volt visszaút.




2.
Beriad elsőre átlagosnak tűnt, csendes,nyugodt városnak, átlagos emberekkel.Végül megérkeztünk a házhoz,és én nem akartam kiszállni a kocsiból,csak néztem ki az alakon.Bámultam a sárgára festett tetszetős házat,fa verandával, és zöldre festett ajtóval-ablakokkal,előtte pázsittal, és egy évszázados tölggyel,ami védelmezőn borult a ház fölé.Az egész olyan elmondhatatlanul réginek, és kedvesnek tűnt.Végül mégis kiszálltam. Anyu jött oda hozzám, a szeme izgatottam csillogott-Kicsim! Menj és válassz magadnak szobát! Addig mi kipakolunk.-és már ment is segíteni.Kicsit furán éreztem magam,de úgy tűnt ezzel csak én vagyok így. a húgom a kutyáimmal viháncolt, anyuék a dobozokat pakolták a járdára. Na jó, talán Honey nem élvezte annyira a dobozban kuporgást. Álltam még ott egy darabig, majd megindultam a ház felé,felmentem a lépcsőn,és egy pillanatra megálltam az üvegezett ajtó előtt,vettem egy nagy levegőt és kinyitottam. A házba belépve melegség öntött el.A ház belülről tágas és világos volt, meleg sötét fa padlóval, és krémszínű falakkal. Az ajtóval szemben nyikorgós falépcső.Az orromat megtöltötte a ház jellegzetes "régi"illata...a fa meleg illata. Felmentem a lépcsőn. A házban négy szoba volt, és mind a négy másfelé nézett.  Végigjártam az összeset,végül az utcára néző ejtett rabul.Beléptem,és jól éreztem magam.Furcsa volt, mert mikor a régi házat elhagytuk, eldöntöttem, hogy az újat utálni fogom, és mégis, ez a szoba az első perctől az enyém volt. Napsárga falak, sötét hajópadló, magas ablak,széles párkánnyal, amin kényelmesen lehet ülni, és kinézve ott a fa. Eldöntöttem...itt fogok lakni.Sarkon fordultam, és kimentem anyuékhoz szólni, hogy választottam. Ekkor pillantottam meg a szomszéd ház felől közeledő két alakot. Széles mosollyal köszöntöttek minket.Az idősebb férfi kezet nyújtott apunak-Todd Simons vagyok, Ő pedig a fiam Greg. Itt lakunk a szomszédban. Segíthetünk esetleg a kipakolásnál?A szüleim hálálkodva fogadták a segítséget. Greg odajött hozzám,és egy mosoly kíséretében bemutatkozott -Szia! Greg vagyok. Ha bármiben segíthetek, csak szólj!-kissé döbbenten néztem rá. Nem voltam hozzászokva, hogy az ellenkező nem tagjai kedvesek velem, sőt ahhoz sem, hogy egyáltalán szóba állnak velem. A régi sulimban ugyanis én voltam a "fura csaj",szégyenlős és visszahúzódó voltam, ezért csak ennyit sikerült kinyögnöm-Ömm Lexi...és köszi! Megint rám mosolygott, majd csatlakozott az apjához. Anyu közölte velem, hogy a kutyákat vigyem a kertbe, hogy ne legyenek láb alatt, aztán segítsek. A fél napom azzal telt, hogy dobozokat cipeltem a ház különböző helyiségeibe, attól függően , anyu mit firkantott rá.Greg és az apja is végig ott maradtak segíteni, és valami furcsa oknál fogva, akárhányszor elment mellettem, mindig küldött felém egy mosolyt. Különös volt, de mégis jól eső érzéssel töltött el, mégsem vagyok "fura csaj".Mire minden bútor a helyére került, vége volt a napnak. Arra,hogy még a dobozokból is kipakoljak, már nem maradt erőm, így csak a fürdőszobai holmikat pakoltam ki a SAJÁT FÜRDŐSZOBÁMba, és az ágyneműmet vettem elő. Ahhoz is túlságosan fáradt voltam, hogy lemenjek enni, így anya hozott fel egy kis ételt, amit megosztottam Honey-val. Lezuhanyoztam , felkaptam a kis szőrgolyót, bebújtam az ágyba, és azzal a gondolattal aludtam el, hogy talán az, hogy el kellet hagynom a régi életemet, nem is akkora baj...még valami jó is kisülhet belőle,