12.
Ébren voltam, de nem mozdultam.Átgondoltam,hogy ismét csak egy hajszálon múlt az életem.Két hete,még nem gondoltam volna, hogy ekkora változások fognak történni velem.Két hete még az új helytől,az új iskolától,és az új emberektől féltem.Most viszont rettegek,mert olyan lények akarnak megölni, amikkel még legvadabb rémálmaimban sem találkoztam.Úgy gondoltam minél hamarabb elfogadom az új helyzetet, annál hamarabb fogom tudni kezelni az életemet,most,hogy túl vagyok egy újabb költözésen.Zsibbadt kézzel simítottam ki a hajam az arcomból.Adam még mélyen aludt,és a tarkómba szuszogott,erős karjával pedig még mindig szorosan ölelt.Nem akartam felébreszteni, ezért egy ideig még mozdulatlanul feküdtem mellette.Kis idő után viszont, már nem tudtam nyugton maradni, ezért óvatosan felemeltem a kezét, és kicsusszantam alóla.Hűvös volt a házban, az ablakon kinézve pedig láttam, hogy megérkezett az első őszi, hidegebb esős nap.Felöltöztem,és lementem a földszintre.Honey szaladt elém nyávogva-Éhes vagy,kicsi?-kérdeztem tőle nevetve.Anyut rendszeresen ki tudtam akasztani azzal, hogy úgy beszéltem az állataimhoz, mintha azok válaszolnának nekem.A kérdésemre a válasz még hangosabb nyávogás, és dorombolás keveréke volt.Bementem a konyhába,és megetettem, majd én is valami élelemféle után néztem,csakhogy minden üres volt.Felírtam a bevásárlást a képzeletbeli listámra a függönyök, és a fűtés megjavítása mellé.Ránéztem a telefonom órájára.Korán volt,még fél nyolc sem múlt el.Fel kellett hívnom az iskolát,de úgy gondoltam, várok még vele, legalább addig amíg Adam felébred. Annak érdekében, hogy lefoglaljam magam, megnéztem az e-mailjeimet. Ilyenkor áldottam apám nevét, hogy műholdas internet kapcsolattal látta el a laptopomat,ugyanis egy számítástechnika cég fejlesztési részlegén dolgozott korábban.Amint betöltött, láttam, hogy rengeteg olvasatlan levél gyűlt össze a virtuális postaládámban.Sammi és Sahara tegnap óta tíznél is több levelet küldtek, de szemmel láthatóan Greg,Brian,és Adrian is hiányolt.Gyorsan válaszoltam mindannyiuknak, hogy ne aggódjanak értem, majd nagyot sóhajtottam.Annyi minden volt, ami gyötört, mégsem mondhattam el senkinek.Telefonáltam anyunak, hogy ne aggódjon.Kikérdezett, hogy minden rendben van-e, és sikerült-e meggyógyulnom.Megnyugtattam, hogy teljes mértékig rendben vagyok, és elköszöntem tőle.Elszorult a szívem.Hiányzott az én szeretetre méltó, és folyton aggódó anyukám!Le akartam tudni mindent, ezért felhívtam az iskolát is,hogy kiiratkozzak. A tanulmányi osztály bunkó vezetője felvilágosított, hogy ez csak akkor lehetséges, ha leszek szíves befáradni,és személyesen írom alá a papírokat.Remek.Idő közben Adam is magához tért,letámolygott az emeletről, nagyon mérgesen nézett,és rám mutatott-A frászt hoztad rám!Azt hittem elraboltak!Tágra nyílt szemekkel meredtem rá, mert nem értettem miről beszél, de utána halványan kezdett derengeni, hogy bizonyára azért hitte, mert eltűntem mellőle.Nevetnem kellett.Ha valaki megpróbált volna elrabolni, biztosan felébredt volna,ha másra nem is, arra ahogyan visítok, biztosan.Lehajtott fejjel próbáltam visszafojtani a nevetést, mert tudtam, hogy ő ezt cseppet sem találná viccesnek-Ne haragudj,csak nem akartalak felébreszteni-motyogtam halkan.Mikor felnéztem rá, látszott, hogy megenyhült.Kis hallgatás után elmondtam neki,hogy milyen gondjaim vannak-Ömm..Adam! Van pár dolog, amit el kellene intézni.Például be kellene vásárolni, mert nincs semmi kaja a hűtőben, meg kellene csinálni a fűtést, mert ahogy egyre hidegebb lesz, egyre jobban fogok fázni, ja és telefonon nem lehet kiiratkozni az iskolából, ezért be kell mennem.Szóval mit szólnál ahhoz, ha én elintézném a vásárlást és az iskolát,te pedig megnéznéd a fűtést?-mondtam, és rámosolyogtam. Úgy nézett rám, mintha teljesen bolond lennék,és éppen azt adtam volna elő neki, hogy tudok repülni.Nagyon lassan és tagoltan kezdett beszélni!Lexi!Te normális vagy?Egyedül akarsz mászkálni a tegnap este után?Szó sem lehet róla!Felejtsd el!Innentől kezdve, egy percre sem foglak magadra hagyni, ugyan is minden jel arra utal, hogy vonzod a bajt!Tehát elmegyünk EGYÜTT az iskolába, és bevásárolni, és utána EGYÜTT megszereljük a kazánt!Rendben?Úgy tűnt nincs más választásom,mint hogy beletörődjek abba, hogy  ezentúl a nap huszonnégy órájában "személyi testőr" lesz mellettem.Hosszas készülődés után nagy nehezen elindultunk.A kocsiban ülve észrevettem, hogy Adam sunyin vigyorog.-Min nevetsz?-kérdeztem.Furdalt a kíváncsiság,mert nem tudtam eldönteni,hogy mit talál annyira viccesnek.Rám pillantott, és piszkálódva mondta-Ja, semmi! Csak aranyos vagy mikor alszol,és egyébként beszélsz álmodban!A fejem búbjáig sikerült elvörösödnöm, és elkezdtem dadogni-A-azért ne szokd meg a helyzetet,mert egyszeri alkalom volt, hogy velem aludtál!Idegesen babrálni kezdtem a hajammal, és közben azon gondolkodtam,vajon mi mindent fecseghettem ki öntudatlanul az éjjel.Bele sem mertem gondolni.Amikor az iskolához értünk  kiszálltunk az autóból, és elindultunk az irodák felé.Útközben elfogott a gyomorgörcs, ugyanis Hannah és a kutyafalkája jött felénk.Egy pillanatig úgy tűnt, hogy elveszíti az önuralmát, és a torkomnak ugrik, de Adam átkarolt és magához húzott.Látszott rajta, hogy majd szét robban,de nem mert kockáztatni.Adammel nem mert ujjat húzni. Be kellett látnom,hogy néha tényleg jó dolog, ha vigyáznak rám.Addig sem hagyott egyedül, amíg az irodában aláírtam a papírokat.Az ajtón kilépve megfogta a kezem,szapora léptekkel indult meg a kijárat felé,és nekem szinte szaladnom kellett, hogy lépést tudjak tartani vele.Az udvarra kiérve,barátnőim,Sahara és Sammi rohamoztak meg, majd ledöbbentek amikor észrevették kivel vagyok,és még jobban, amikor látták, hogy belé kapaszkodom.Sahara döbbenetében alig tudod megszólalni-Nem mondod komolyan!Lexi,mondd..lemaradtunk valamiről?Mindketten tágra nyílt szemekkel néztek hol rám, hol Adamre aki önelégülten nevetgélt, hol pedig egymásra. A nap folyamán sikerült másodszorra is teljesen elvörösödnöm.Zavartan pislogtam, és csak hebegtem-habogtam-Higgyétek el, ez nem az aminek látszik!Erre elkezdtek vihogni,és Sammi odahajolva hozzám a fülembe súgta-Tudtuk mi, hogy tetszik neked, most pedig nyilvánvaló a dolog, és előttünk nem kell tagadnod!Rám kacsintott,én pedig egyik lábamról a másikra álltam.Becsöngettek,a lányok egy-egy puszit nyomtak az arcomra, és még kutyafuttában hozzátették-Azért ne hidd, hogy nem hiányzol!Várunk vissza!Az utolsó mondatuk újra elszomorított.Lehajtott fejjel sétáltam el az autóig.Azt kívántam bár minden olyan egyszerű lenne, mint ez előtt.Adam látta rajtam,hogy mennyire lehangol a dolog,de úgy döntött, hogy nem firtatja.Gázt adott, és a főtér felé vette az irányt.A bevásárlás kicsit felrázott,mert furcsának találtam, hogy itt egyetlen nagy bevásárlóközpont helyett,minden kis üzletekre volt bontva,valamint oda kellett figyelnem,ugyanis a bevásárló lista csak a fejemben volt meg.Végül mikor hazafelé indultunk,meg voltam elégedve.Sikerült mindent beszereznünk.Vettünk húst,zöldségeket,tartós élelmiszert,és mindent amire szükségünk lehet,sőt még egy pár szép szál napraforgót is vettem,mert hiányzott a friss virágok látványa.Otthon mindig volt virág az asztalon, mert anyu bolondult értük.Belegondoltam, hogy a legapróbb dolgok is padlóra küldhetnek,így hát próbáltam minél kevesebbet gondolkodni,vagy vidámabb dolgokra koncentrálni.Az eső egyre jobban szakadt,és én alig vártam, hogy hazaérjünk, és átöltözhessek a kedvenc melegítőmbe.Amikor beparkoltunk a ház mögé, kipattantam a kocsiból, és a hátsó ajtón keresztül berohantam.Benn a házban sem volt éppen meleg, de legalább az eső nem esett.Adam becipelte a vásárolt holmikat, én pedig átöltöztem.A konyhában pakoltam el a cuccokat,amikor úgy döntöttem,hogy valahogyan meghálálom neki, mindazt amit értem tesz,és főzök neki egy rendes vacsorát, mert ahogy észrevettem többnyire éttermi gyorsételeken él.Eldöntöttem, hogy húst fogok sütni,és valami salátát is készítek mellé,amíg ő az alagsorban a kazánnal bajlódik.A húst szépen befűszereztem,és a sütőbe toltam.Épp a salátához aprítottam a zöldségeket, amikor megszólalt a hátam mögött-Nem kell már sokáig dideregned,mert működik a fűtés.Egyébként nem is tudtam, hogy tudsz főzni!-bókolt.Halványan elmosolyodtam.Egész jól főztem, és reméltem, hogy ha megkóstolja a vacsorát,ő is így fogja gondolni.-Hát igen, tudok egy kicsit!Szerettem volna meghálálni valamivel azt,amit értem teszel!-mondtam szégyenlősen,és folytattam a főzést.Egy órával később szépen megterítettem,és asztalra tettem a vacsorát.Izgultam,hogy vajon elég jó-e neki, de amint megkóstolta, és láttam az arcán az elégedettséget, megkönnyebbültem.Evés közben beszélgettünk.Meglepődtem, hogy a zord külső mögött, Adam mennyire érzékeny, és szeretetre méltó is tud lenni, habár én már jóval ezelőtt beleestem,igaz magam sem tudom mi fogott meg benne.Kiderült, hogy jó a humora, de komoly tervei vannak az életével kapcsolatban.Én sajnos nem voltam ennyire magabiztos.Miközben mosogattam,mellettem a pultnak támaszkodott,és rám mosolygott.Először nem mondott semmit, csak nézett rám,végül megszólalt-Köszönöm!Mármint azt, hogy ilyen kedves vagy,és ennyire jól viseled!Más a helyedben nem küzdene..mármint szerintem.-kis szünet után folytatta-Szeretném, ha nem börtönnek, hanem az otthonodnak tekintenéd ezt a házat is,és jól éreznéd magad!Írj össze mindent amire szükséged van, vagy kell a házba a kényelmedhez,és én megszerzem.Tudd azt is, hogy mindenben számíthatsz rám!Ellökte magát a konyhaszekrénytől, és ott hagyott.Kikapcsoltam az agyam,és csendben tisztogattam az edényeket.Felpillantottam,és kinéztem az ablakon.Szürkület révén az erdőben már sötét volt,és én a föld felett lebegő ködfoszlányokat néztem.Egy sötét alakra lettem figyelmes, aki az erdőből kilépve egyenesen felém közeledett.Gyorsan mozgott, és én halálra rémültem.Egy ideig kővé dermedve bámultam,míg a kezemben tartott tányér hangos csörrenéssel a padlóra nem zuhant, és össze nem tört.Mire felfogta az agyam a veszélyt, az illető már olyan közel volt a házhoz, hogy jól ki tudtam venni a hosszú pengét a jobb kezében.Rémülten rohantam be a szobába.Az egész testem, a legutolsó porcikám is remegett,és a szemem tágra nyílt a félelemtől.Tudtam, hogy az a valami odakinn nem a halálhozó, viszont a zsigereimben éreztem, hogy értem jön.Adam rám nézett,és ahogy észrevette a félelmet az arcomon,rémülten dobta el az újságot amit olvasott, és két hatalmas lépéssel átszelve a szobát, mellettem termett-Mi történt?Mit láttál?-kérdezte fojtott hangon.Rázott a hideg,és újfent a sírás környékezett.Biztos voltam abban, hogy ez alatt a pár nap alatt az idegeim, teljesen tönkrementek.Reszketve mutattam a konyhaablak felé,és amikor megszólaltam nagyon kellett ügyelnem, hogy a hangom ne legyen hisztérikus-Valaki, vagy valami kijött az erdőből.Azt..azt hiszem egy kard, vagy valami ahhoz hasonló volt a kezében.Egyenesen rám nézett, és felém tartott.Meg akar ölni!TUDOM!-az utolsó szavakat zokogva ordítottam.Úrrá lett rajtam a teljes rettegés,és jött a felismerés:sehol nem vagyok biztonságban.Adam igyekezett megnyugtatni, igaz nem sok sikerrel.Megkérdezte, hogy láttam-e ki volt az, de én csak a fejemet ráztam.Kézen fogott, és szó szerint felrángatott az emeletre,mert nem vitt a lábam.A szobámban az ablak elé tolta a szekrényt,elővette az asztalfiókból a tőröket, és egy pisztoly kíséretében a kezembe adta őket.A szemembe nézett, és nagyon komolyan mondta-Ha bármi bejön az ajtón vagy az ablakon lőj rá!Ha nem állítja meg a golyó,szúrd le valamelyik késsel, az biztosan végez vele!Én kimegyek,és szétnézek a ház körül!Ha nem vagyok itt egy órán belül,hívd fel ezt a számot-a kezembe nyomott egy cetlit-és hívj segítséget.Könnyes szemmel, rémülten néztem rá.Rettegtem, és nem akartam elengedni, bár némi megnyugvással töltött el, hogy nem olyan könnyű elbánni vele.Akartam mondani neki valamit, de a torkomon akadt a szó.Bíztatólag rám mosolygott, azzal kiment az ajtón, és rám zárta.Hallottam ahogy lerohan a lépcsőn, majd ki a hátsó ajtón.Onnantól kezdve olyan mély csend lepte el a házat, hogy a saját szívverésem is dübörgésnek hatott.Remegő kézzel biztosítottam ki a fegyvert,hogy szükség esetén azonnal lőni tudjak vele, és elérhető közelségben tartottam a pengéket is.Leroskadtam a sarokba, és vártam.A néma csendben a várakozás egy örökkévalóságnak tűnt.Se a házból, se odakintről nem hallatszott semmiféle zaj.Időnként rám tört a néma zokogás.Ránéztem az órára.Majdnem háromnegyed órája várakoztam,és kezdtem attól félni, hogy Adamnek esetleg baja esett, amikor mozgást hallottam a földszintről.Halkan felkeltem,a szekrényhez osontam,és hang nélkül bebújtam.Rá kellett harapnom az öklömre, hogy csendben tudjak maradni.Hallottam,ahogy kattan a zár,és nyikorogva kinyílik az ajtó,majd Adamhez képest túl óvatos léptekkel valaki bejön a szobába.Meg sem mertem moccanni, de azért két kézzel fogtam a fegyvert, és vártam.-Lexi?Itt vagy?-suttogta Adam,és én úgy megkönnyebbültem, hogy majdnem megint elbőgtem magam.Gyakorlatilag kiestem a szekrényből, és a nyakába ugrottam.Remegő hangon mondta-Már azt hittem, hogy tényleg elraboltak.Nem tudom mi volt az a valami, de itt mászkált a ház körül.Nem sikerült elkapnom, mert minden alkalommal amikor a közelébe kerültem,eltűnt.Azután bejött a házba.Csak remélni tudtam hogy nem talál meg téged!-szorosan magához ölelt.Miután elengedett, nagyon,de nagyon sokáig nem szólalt meg.A gondolataiba merült, és én nem zökkentettem ki.Leült az ágyra,és csak nézett maga elé, azután egyszer csak felpattant,lerohant az emeletről, és meg sem állt egészen a pincéig.Ott nekiállt módszeresen átnézni a könyveket.Fogalmam sem volt mit keres,így segíteni sem tudtam neki.Telt az idő, a földön pedig egyre nagyobbra nőtt a könyvkupac.Óráknak tűnő kutatás után végre megtalálta amit keresett.-Ebben benne van a világ összes védelmi,és ártó szimbóluma,rúnája, és minden motívuma az írott és íratlan történelem kezdetéig visszamenően.Ha a védő ábrákat megfelelő sorrendben festjük fel az ajtófélfákra és ablakkeretekre, elméletileg le tudjuk zárni a házat úgy, hogy semmilyen természetfölötti lény nem tud bejönni.-mondta, és megmutatta a könyvet.Elgondolkodtam,de megakadtam egy apró hibánál,és ezt szóvá is tettem-Értem!Ez mind szép és jó, de elméletileg mi is azok vagyunk..mármint természetfölöttiek.Így ha felfestjük ezeket,mi sem jutunk,ez esetben ki a házból.Adam azonban úgy tűnt mindenre gondolt.Lapozott párat a könyvben, és egy nagyon régi szimbólumra mutatott-Mi leszünk a kivételek!Ez itt a sárkány rúnája.Ha ezt is felfestjük,akkor ránk nem érvényes.Bólintottam.Legszívesebben rögtön elkezdtem volna felpingálni a motívumokat,de annyira lefárasztott a stressz, hogy alig tudtam ébren maradni.Végül nyert a fáradtság,és ültömben elaludtam.Félálomban éreztem ahogy Adam óvatosan felnyalábol, felvisz az emeletre,és az ágyamba fektet.Viharról álmodtam,és arról, hogy rohanok.Valakit meg akartam menteni, de közben engem is üldöztek.Végül utolértek, és éreztem, ahogy hátba szúrnak, a vékony penge pedig elől a szívemen keresztül jön ki, majd összeesek.Felriadtam.A szám teljesen kiszáradt,és porzott a torkom.Csukott szemmel kimásztam az ágyból,a lépcsőkorlátba kapaszkodva lementem a konyhába,és még mindig csukott szemmel kitapogattam egy poharat,vizet engedtem és ittam pár kortyot.Leraktam a poharat,és végre kinyitottam a szemem.Egy pillanatra megállt a szívem,mert az ablaktól nem egész két méterre ott állt az az alak, akit korábban láttam.Az éjszakai homályban megint csak nem láttam hogyan néz ki, csak a fehér szemeket, amik engem bámultak.Kihátráltam a konyhából,majd lélekszakadva vágtattam fel a lépcsőn.Rohanás közben el is estem, és pár lépcsőfokot négykézláb másztam meg,mire újra talpra vergődtem magam.Igyekeztem halk lenni, és az emeleten beszaladtam Adam szobájába.Hasra fordulva aludt,és nagyokat szuszogott.Óvatosan megbökdöstem a hátát,amire csak egy mordulással reagált, jelezve, hogy ébren van.Rémülten suttogtam neki-Itt van megint!Az előbb egy karnyújtásnyira állt tőlem a konyhaablakban.Több se kellett, teljesen éber lett, és kiugrott az ágyból-Lemegyek és levadászom!-mondta,és már öltözött is.-Ne!Ne hagyj itt!Inkább majd reggel nézd meg hogy mi van!Maradj itt velem kérlek!Nem akarok egyedül lenni..megengeded, hogy ma is veled aludjak?-könyörögtem neki.Vacillált, de végül bólintott.Visszafeküdt az ágyba,és én szorosan hozzá bújtam.Kezdtem hozzászokni, hogy mellette teljes biztonságban érzem magam.A mellkasára hajtott fejjel feküdtem,hallgattam ahogyan lélegzik, és a szíve dobbanásait, de nem tudtam visszaaludni, csak mikor már hajnalodott.