4.
Reggel későn ébredtem. Az oldalamra fordultam, és az órára pillantva megrémültem; húsz percem volt elkészülni, és beérni az iskolába. Csataló módjára vágtattam ide-oda a fürdő, és a szekrényem között. Eszement módon bedobáltam mindent a táskámba,és miközben a lépcsőn rohantam lefelé, magamra rángattam egy kardigánt, és összekötöttem a hajam. Szó szerint berepültem a konyhába,hogy felkapjam a kajámat,és döbbenten fékeztem le.Greg ült a konyhaasztalnál, és az újságot lapozgatta.Teljesen megfeledkeztem arról, hogy megbeszéltük;reggel értem jön, és elkísér az iskolába. Mosolyogva nézett föl-Készen vagy? Indulhatunk?-felállt, és tett egy lépést felém.Zavartan mosolyogtam-Persze! Kész vagyok! Toporogtunk még egy darabig, majd cipőt húztam, és közben azon gondolkodtam, hogy gyalog, öt perc alatt, biztosan nem fogunk odaérni, márpedig késéssel indítani, rögtön az első nap, nem túl jó kezdet,de ahogy kiléptünk az ajtón, rögtön megkönnyebbültem.Greg ugyanis kocsival jött. Udvariasan kinyitotta az ajtót, behuppantam az ülésre,és egyre idegesebb lettem. A tegnap húsz percig tartó utat,ma megtettük kevesebb,mint tíz perc alatt. Greg keresett egy helyet az iskola parkolójában.Szorongva szálltam ki az autóból.Végignézve az embereken,csak erősödött a gyomorgörcsöm.El sem tudtam képzelni, hogy el kell vegyülnöm köztük, és barátságokat kell kötnöm.Greg megbökte a hátam, hogy kizökkentsen szoborszerű állapotomból-Mehetünk?-kérdezte, és elindult a bejárat felé.Fásultan követtem.Belépve az ajtón, egyre inkább hányingerem lett.Greg elkísért az irodáig,hogy felvehessem a könyveimet,megkapjam az órarendem és az iskola házirendjét.Elindultunk órára,és úgy éreztem, most már tényleg elhányom magam.Az osztályterembe csak úgy beosontam, nehogy bárki is észrevegyen.Még az előtt, hogy a tanár megérkezett volna,leültem a leghátsó padba, be a sarokba.A levegő csak úgy zsongott attól, hogy mindenki egyszerre, és egymást túlkiabálva beszélt.Elővettem egy darab papírt, és elkezdtem firkálgatni,közben az embereket nézegettem.Megérkezett a tanár is,névsort olvasott, csak egy Adam nevű srác hiányzott,és elkezdte az órát. Figyeltem is, meg nem is, de többnyire csak firkálgattam, mikor nagy ijedelmemre valaki lehuppant mellém.Felnéztem, és egy szőke lány mosolygott rám barátságosan. Viszonoztam a mosolyát, majd visszatértem a rajzomhoz. Egyszer csak egy papírfecni csúszott be elém,ezzel a szöveggel;"Sammi vagyok.Örülök, hogy lett egy padtársam :)"-választ firkantottam-"Lexi vagyok, és én is örülök =)"-visszacsúsztattam a papírt,és az óra további részében, már nem váltottunk több üzenetet.Csengetéskor elpakoltam a cuccaim, és Greg oldalán kiléptem a folyosóra.Valószínűleg látta rajtam, hogy legszívesebben elmenekülnék, mert megfogta a karom, és maga után húzott, és egy félreeső helyre vitt. Egy csapat viháncoló lány haladt el előttünk,utánuk pedig egy srác.Az élen haladó göndör hajú lány mikor elment mellettünk, lenéző, és megvető pillantással mért végig.Abból ahogyan a többiek követték,ő lehetett a kis csapat "főnöke".Már-már unottan tettem fel a kérdést-Ki volt ez a csaj? Nem hiszem,hogy túl nagy barátok leszünk!Nagy meglepetésemre a válasz nem Gregtől,hanem az órán megismert lánytól, Sammitől érkezett-Ő Hannah Foster.Az iskola áspis kígyója.A diákok hetven százaléka megfojtaná ha tehetné, de a pasija Adam Hudson miatt senki sem mer szembeszállni vele. Utánuk néztem-És kik a többiek?-kérdeztem, bár nem tudtam eldönteni, hogy tényleg akarom-e tudni. -A másik göndör hajú lány, Nicole Foster, Hannah ikertestvére,bár túl sokban nem hasonlítanak-folytatta Sammi, és gyilkos pillantásokat küldött feléjük-A bal oldali,rövid fekete hajú lány,Ida Georg, az áspis jobbkeze. Minden gonoszságot együtt tervelnek ki.A jobb oldali barna hajú topmodell-agár, pedig Bianca McNeil,Hannah és Nicole unokatestvére.A srác, pedig Benjamin Gordon.Ő Bianca pasija.Amolyan felvigyázó,és úgy látszik tényleg oda van a csajért.Ők öten elválaszthatatlanok. Olyanok mint egy falka.Adam viszont független. Akkor jön és megy amikor akar, pedig Hannah keményen beszabályozná ha tudná, de nem tudja-Sammi kajánul nevetett,majd folytatta-Ők mindig együtt vannak, és soha nem vegyülnek mással.Ben-t is hónapokig ugráltatták,mire nagy nehezen maguk közé engedték.-a lány épp befejezte a monológot, mikor megszólalt a csengő. Az elkövetkező pár óra és szünet alatt Sammi és Greg bemutattak egy-két normális embernek.Sammi két bátyjának, Briannek és Adriannek,valamint Adrian barátnőjének, Saharának is.Jó érzéssel töltött el, hogy félelmeim ellenére, egész "sokan" gondolták úgy, hogy eléggé érdekes vagyok ahhoz, hogy szóba álljanak velem, sőt akár még barátkozzanak is.Délután az utolsó óra után Sammi jött oda hozzánk, és kérdezte meg, nincs e kedvünk beülni velük az étterembe pizzázni? Úgy gondoltam,miért is ne? Ők kedvesek voltak velem, és akár szorosabb barátságot is ápolnék velük, ezért Greggel együtt velük tartottunk.Evés közben ők is kifaggattak;honnan jöttem, mit csináltam régebben,ésatöbbi.Mindent összevetve jól éreztem magam velük.Miután elköszöntünk tőlük,Greg hazavitt, és megígérte, hogy másnap jön értem.Befelé menet Honey már az ablakból kiszúrt,és hangos nyávogással üdvözölt.Az ajtón belépve anyu kiabált nekem a konyhából-Helló Kicsim! Gyere ebédelj! Lerúgtam a cipőmet,odamentem hozzá,megöleltem,és kérdő tekintetére válaszolva mondtam-Már ebédeltem,köszi! Greg,és pár ember az iskolából meghívtak pizzázni. E mondat hallatán felragyogott az arca-Ugye megmondtam,hogy nem kell félned? Be kellett látnom,hogy igaza volt. Nem is olyan szörnyű,hogy ki kellett lépnem a régi életemből.Dobtam egy vigyort anyunak,fogtam a táskám, és kelletlenül felvonultam tanulni.Egy idő után felálltam,hogy kinyújtóztassam elgémberedett tagjaimat.Fel-alá járkálva a szobában,kinéztem az ablakon.Abban a pillanatban a gyomrom kettőt-hármat bukfencezett,és a szívem úgy meglódult,hogy egy pillanat erejéig úgy tűnt,utána kell szaladnom.Ennek az oka az volt, hogy Greg kinn állt a házuk előtt,és egy sráccal beszélgetett.Sosem gondoltam volna, hogy egy srác ilyen érzéseket válthat ki belőlem;és mégis.Egyetlen pillanat műve volt az egész.Mintha áramot vezettek volna belém.Magam sem tudom meddig álltam ott, és figyeltem őket ,de egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ablakban ülök, és éppen hogy nem nyomom az orrom az üvegnek.Kicsit hátrébb húzódtam.Próbáltam magam arra rávenni,hogy üljek vissza az íróasztalhoz, és fejezzem be a tanulást.Már épp meggyőztem magam, készültem felállni, és az asztalhoz menni, mikor az ismeretlen srác hirtelen felnézet, de nem csak úgy felpillantott;egyenesen Rám nézett.Úgy éreztem, a vesémbe lát.Még a lélegzetem is elakadt, azután fejvesztve menekültem az ablaktól.Igyekeztem visszazökkenni a napba, és a történelem könyvre koncentrálni, de nem ment.Az agyam folyamatosan visszavetítette a képét.Fel sem tudtam fogni,mi ütött belém.Nagy kínszenvedések árán átrágtam magam a feladott tanulnivalón.Agyi fáradtságom ellenére, a testem még pörgött.Hol remegtem,hol izomrángásaim voltak.Jobbnak láttam,ha veszek egy forró fürdőt,és lefekszem aludni. Habfürdőzés helyett azonban legalább egy órát álltam a zuhany alatt,és merengtem.Számtalanszor feltettem magamnak a kérdést-"Lexi...mi történik veled?"-de válaszolni már nem tudtam a kérdésre.Végül pizsamát húztam,ágyba bújtam,és próbáltam kitalálni, hogy holnap mivel magyarázom meg Gregnek a leskelődést.Észre sem vettem,és már aludtam is.Mozgalmas éjszakám volt.Furcsa,zagyva álmok gyötörtek.Többször fel is ébredtem,és ilyenkor mindig úgy rémlett, hogy valaki áll az ágyam mellett.