7.
Másnap reggel a pénteki napok derűjével ébredtem. Rutinosan készülődtem,úgy éreztem jó napom lesz. Ekkor vettem észre, hogy az ablakom, ami tegnap este még zárva volt, most résnyire ki van nyitva. Odamentem, és elhúztam a függönyöm, majd meglepve tártam ki, egészen sarkig. A külső ablakpárkányon egy pár cipő földes-poros lenyomatot hagyott.Szaladtam a fürdőbe vizes szivacsért,és gyorsan eltüntettem,mielőtt valaki észre vette volna.Mondjuk anyu.Meg kellett állnom egy pillanatra,mert eszembe jutott a tegnap esti csalódottságom,mikor zuhanyzás után abban reménykedtem, hogy titokzatos látogatóm ismét megjelenik,és letörtem mikor mégsem,most viszont, felvillanyozott, hogy mégis járt itt, annak ellenére is,hogy nem vettem észre,és fogalmam sincs, valójában ki is Ő.Miközben az ablakpárkányon egyensúlyoztam ,megszólalt a telefonom, a szívbajt hozva rám,aminek eredményeképpen majdnem kiestem az ablakon.Visszamásztam a szobámba, és előkerestem a táskám legaljáról.Sammi hívott. Felvettem, és vicces hangon beleszóltam-Halló-halló! Itt Lexii!-hallottam ahogy csukladozva nevet, majd nyugalmat erőltet magára és válaszol-Csajszikám! Ma én veszlek fel az utca végén,úgyhogy kapkodd magad! Greggel már megbeszéltem, hogy mára pihenőt kap!-hallottam ahogy Sahara a háttérben ujjong. Vigyorogtam, mert tényleg jónak ígérkezett ez a nap -Már indulok is! Öt perc és kinn vagyok!-válaszoltam, azzal letettem a telefont. Lerohantam a lépcsőn, gyorsan elköszöntem anyutól, és majdnem futólépésben tettem meg az utat a sarokig.Mire odaértem, a csajok már vártak rám.Gyorsan beszálltam az anyósülésre, és elindultunk. Végig röhögtük az utat egészen az iskoláig. Többször megfordult a fejemben, hogy talán őket is meg kellene kérdeznem,mi a véleményük a titokzatos látogatómról,de Greg tegnapi reakciója miatt, inkább elvetettem az ötletet.Nem igazán akartam, hogy ők is bolondnak tartsanak.Így hát teljesen zökkenőmentes volt az út. Péntek révén az iskola félig üres volt, mert a végzősök nagy része be sem jött. Már a fél nap eltelt, mikor rájöttem, mi volt olyan furcsa. Hannah és a pincsijei nem voltak sehol. Egész nap nem lehetett látni őket.Nem voltak balhék, és senki sem hisztizett minden szünetben a folyosókon. Ez a nyugalom olyan volt mint a vihar előtti csend, legalábbis én így éreztem.Biológia óra közben megbeszéltük, hogy később mindketten átjönnek hozzánk készülődni,és tőlünk indulunk este. Legszívesebben beteget jelentettem volna, de nem akartam elrontani az estéjüket. Iskola után Sammiék kiraktak az utcánk sarkán,és hazasétáltam. Megint olyan érzésem volt, hogy figyelnek. Szedtem a lábam, igyekeztem minél előbb hazaérni.A bejárathoz vezető pár métert futva tettem meg.Berohantam az ajtón, és becsaptam magam mögött.Vitt előre a lendületem, felszaladtam a lépcsőn. A szobámba érve megint magamra zártam az ajtót. Le kellett ülnöm egy-két percre, hogy le tudjak nyugodni. Arra gondoltam, hogy ez már nem tréfa. Valaki tényleg leskelődik utánam, mert nem létezik, hogy simán csak üldözési mániám van. Ha az lenne, mindenhol úgy érezném, hogy követnek, de nem, én csak a mi utcánkban érzem. Próbáltam inkább másra gondolni. Hogy teljen az idő, lementem enni a konyhába,játszottam a kertben a kutyáimmal, és rendet raktam a nappaliban. Ránéztem az órára. Fél óra volt még a csajok érkezéséig, úgyhogy addig lezuhanyoztam, és hajat mostam.Éppen elkészültem, amikor hallottam, hogy Sammi és Sahara megérkeztek. Lekiabáltam anyunak, hogy engedje be őket, én pedig gyorsan magamra kaptam egy hosszú pólót.Anyu felkísérte őket.Visítva üdvözöltek. Mindketten be voltak zsongva az esti buli miatt.Lepakolták az ágyamra a hatalmas táskákat amiket hoztak, és elővettek mindenféle ruhákat, cipőket,hajvasalót, és hajsütő vasat,sminket, és két üveg pezsgőt.Valószínűleg összebeszéltek út közben, mert együttes erővel lerángatták rólam a ruhát, és elkezdtek próbababaként bánni velem.Legalább két órán keresztül-lehet hogy csak nekem tűnt annyinak-öltöztettek, vetkőztettek,kisminkeltek,a hajammal babráltak,és mikor elfogyott a pezsgő a poharamból,szorgalmasan újra töltötték. Amikor állításuk szerint elkészültek, a tükör elé állítottak.Meg kellett kapaszkodnom az íróasztal szélében, mert majdnem hanyatt estem amikor megláttam magam. Úgy néztem ki, mint akit egy divatlapból szalasztottak;a hajam laza loknikba volt sütve, a szemem vastagon ki volt húzva tussal, és felpakoltak rám egy csomó méteres műszempillát. Volt rajtam alapozó és púder.A fülembe két hatalmas ezüst karika fülbevalót aggattak, rám erőltettek egy sötétkék nagyon-de nagyon szűk szárú farmert, fekete mély kivágású trikót, háromnegyedes ujjú bőrkabátot, egy borzalmasan magas sarkú fekete cipőt, a csípőmre pedig ezüst lánc övet, kis hold alakú fityegővel a végén. Őszintén szólva , majdnem száz százalékig biztos voltam abban, hogy akit a tükörben látok, nem én vagyok, és abban is, hogy ha apám meglát, nem fog kiengedni az ajtón. Sahara és Sammi tapsoltak, és ugráltak örömükben. Mindketten egyetértettek abban, hogy tökéletes munkát végeztek. Gyorsan ők is felöltöztek.Indulásra készek voltunk. Felkaptam az ágyról a telefonom és a lakáskulcsom, a bőrkabát zsebébe süllyesztettem őket, majd a lányokba kapaszkodva letámolyogtam a lépcsőn. A konyhai óra kilenc órát mutatott.Az ajtóból beköszöntem a szüleimnek,azután kiléptünk a langyos levegőjű estébe. Greg várt minket a ház előtt, a kocsijának támaszkodva, és láttam ahogy kikerekedett a szeme, amint meglátott minket. Lopva rámosolyogtam a lányokra. Ők nagyon jól tudták magukról mennyire szexisek, de nekem mindeddig fogalmam sem volt arról, hogy én is lehetek ilyen.Sammi betuszkolt a hátsó ülésre, Sahara pedig beült előre.Mikor mindannyian megvoltunk,elindultunk a pokoltanya felé. Úgy volt megbeszélve, hogy Briannel és Adriannel ott találkozunk.Út közben zenét hallgattunk, és mi hárman lányok, megittuk a maradék pezsgőt. Eléggé emelkedett hangulatban voltunk már, mikor megérkeztünk.Ideges voltam. A kocsiból kiszállva pedig még feszengeni is kezdtem.Úgy éreztem, mindenki engem bámul, holott tudtam, hogy ez nincs így.A lányok két oldalról belém karolva húztak be az ajtón.A pokoltanya belülről leginkább egy füstös bárra hasonlított. Hangos zenével, és bikiniben mászkáló pincér lányokkal. Sohasem jártam még ilyen helyen. Leültünk az egyik sarokba, és italt rendeltünk magunknak. Sammi és Sahara vodka-eper koktélt ittak,Greg sörözött,én viszont úgy éreztem,valami erősebbre van szükségem, így mindjárt két kör tequilát kértem magamnak.Mikor kihozták, gyorsan le is hajtottam mindkettőt. Ahogy telt az idő a kettőből négy lett, a négyből pedig nyolc, én pedig már cseppet sem voltam feszült, viszont meglepett, hogy részeg sem. Egészen jól éreztem magam,és akkor sem ellenkeztem, amikor a csajok táncolni hívtak. Bevittek a parkett közepére, a tömegbe. Táncoltunk.Tomboltunk. Nem sokára Adrian, Brian és Greg is megérkezett, és csatlakoztak hozzánk. Fogalmam sincs mennyi ideje tekertem a csípőm, ráztam a fenekem, és ugráltam összeölelkezve a csajokkal, amikor rádöbbentem milyen melegem van. Szóltam a társaságnak, hogy menjünk ki levegőzni.A kijárat felé menet megláttam Hannaht,amint a pult mellett,egy bárszéken ülve hevesen magyarázott a testvérének. Végignéztem rajta.Nem aprózta el az öltözködést.Fekete bőr miniruha volt rajta és magas sarkú.Úgy nézett ki,mint egy domina.Felfordult tőle a gyomrom.Azon gondolkoztam, hogy miért tartom ennyire ellenszenvesnek,mikor még soha egyetlen szót sem váltottam vele.Annyira belemerültem az agyalásba, hogy hirtelen beleütköztem valamibe;azaz, hogy valakibe.Visszapattantam egy kemény mellkasról, és hátraléptem egyet.Felnéztem az illető arcára, és elakadt a lélegzetem,a szívem pedig félre vert. Az a srác állt velem szemben, teljes életnagyságban, akit pár napja láttam Greggel beszélgetni.Így közelről magas volt-nagyon magas.Még így magas sarkúban is alig értem a válláig.Tátott szájjal néztem rá.Bőr kabát,egyszerű póló,kopott farmer, és motoros csizma volt rajta. Fogalmam sincs meddig bámultam, de egyszer elnevette magát, és megszólalt-Jól vagy?Minden rendben?-csak mosolygott rám, én pedig akadozva nyögtem ki a szavakat-A..a hangod!Te..vagyis,hogy!? Izé, persze! Minden rendben!-erőtlenül rámosolyogtam,és kimenekültem a szabadba.Levegő után kapkodva fel alá járkáltam,miközben Sammi rémülten faggatott-Hé! Hé! Lexi! Nézz ide! Nézz már ide! Mi történt? Biztosan jól vagy?-megálltam egy pillanatra, és tágra nyílt szemekkel kérdeztem-Sammi! Ki volt az a srác, akinek az előbb nekimentem?Hogy hívják?-az ajkamba harapva vártam a választ,közben fejben kezdtem összerakni a dolgot. Amikor meghallottam nevetni, villámcsapásként ért, hogy ugyan azt a hangot hallom, amit két nappal ezelőtt a szobámban.Biztos voltam abban, hogy Ő volt az. Ő a titokzatos látogató. A kérdés már csak az,mi oka van rá? Sammi eközben nem tudta eldönteni nevessen-e, vagy inkább még jobban megrémüljön,de azért válaszolt-Ő Adam Hudson.Hannah pasija,vagy ex pasija...kitudja. Kezdtem úgy érezni, hogy egy rossz álomba csöppentem,vagy valaki gonosz tréfát űz velem.Mélyeket lélegeztem,az ujjaim tördeltem,és próbáltam rájönni mi történik.Minden porcikám remegett,de nem attól, hogy a levegő hűvös volt,hanem a felismeréstől.Úgy reszkettem,mintha rángattak volna.Hirtelen Sammihez fordultam-Nekem innom kell még, különben elájulok!-mondtam, és megindultam visszafelé.Meg sem álltam a pultig, ahol kikértem még egy tequilát, amit rögtön meg is ittam. Kavargott a fejem, és most már a gyomrom is.Haza akartam menni.Szóltam a lányoknak, hogy haza akarok menni.Nem próbáltak meg visszatartani, inkább felajánlották,hogy hazakísérnek, de gyalog, mert se nekem, se nekik nem ártott kijózanodni.Szótlanul lépkedtem mellettük.Nem tudtam mit mondjak,vagy kell e bármit is mondanom nekik.Éppen elértük a főteret, amikor valaki a nevemet kiáltotta.Meglepetten fordultam meg,és láttam,hogy Hannah közeledik felém szapora léptekkel. Amint odaért, hatalmasat lökött rajtam,és szikrázó szemekkel ordította-Szállj le Adamről!Láttam hogyan néztél rá,de jobb ha megjegyzed,hogy Ő AZ ENYÉM,és ha nem hagyod békén,nagyon rosszul jársz!-újabb lökéssel nyomatékosította amit mondott. Egyetlen pillanat műve volt az egész. Elöntött a düh, és olyan erővel vágtam orrba a lányt, hogy hanyatt esett. Mellé léptem, és remegő hangon mondtam-Engem nem érdekel ,hogy ki vagy te itt,de engem ne merj fenyegetni, mert te fogod nagyon megbánni. Megfordultam és csatlakoztam a lányokhoz, akik meredten bámultak rám. Nem tudtam mi történt velem.Sosem fordult még elő olyan, hogy bárkit is megütöttem volna. A hazafelé vezető úton Sammi és Sahara ámuldozva idézték fel a történteket, és jót röhögtek azon, hogy végre legnagyobb ellenségükkel is szembeszállt valaki.Az utcánk sarkára érve elköszöntem tőlük, és szép lassan elsétáltam a házunkig. Halkan nyitottam ki az ajtót,és felosontam a szobámba.Arra viszont nem számítottam,hogy vendégem is van, így kishíján sikítottam, amikor megláttam,hogy Adam az ablakomban ül. Óvatosan becsuktam az ajtót magam mögött,és hozzá lapultam. Suttogva kérdeztem-Miért vagy itt,és miért osonsz be éjjelenként a szobámba?-meg voltam rémülve,de igyekeztem nem kimutatni.Hiába volt annyira helyes ez a srác, hiába dobbant meg tőle a szívem, attól még nem ismertem, és könnyen lehetett volna, veszélyes,mondjuk egy elmebeteg gyilkos is akár.Szorosan fogtam az ajtó gombját, hogy ha úgy adódna felrántsam, és elrohanjak.Csak reménykedtem benne, hogy a köztünk lévő két méter távolság elég előnyhöz juttat, de eszembe jutott a lábamon lévő magassarkú, amiben menni is alig tudok,nemhogy futni.Ha menekülnöm kell, elvesztem.Adam halkan válaszolt-Először csak azért jöttem, hogy kiderítsem, megtaláltad-e már a naplót? De azután észrevettem, hogy más vagy.Nem vagy átlagos,és ki akartam deríteni,miben is nyilvánul meg ez a dolog. Az este folyamán már másodszor, pillanatok alatt hihetetlenül dühös lettem.Nem sokon múlt, hogy kiabálni kezdjek, de eszembejutott az alvó családom, ezért suttogva kezdtem replikázni-Más? Mi az hogy más?Tudod mit? Ne is válaszolj! Elég volt! A volt iskolámban is MÁS voltam! Én voltam a "fura csaj",és ebből már kezd marhára elegem lenni! Te még csak nem is ismersz! Nem tudsz rólam semmit,ezért ne merj csodabogárnak titulálni, mert nem állok jót magamért!-beszéd közben egyre közelebb mentem hozzá, és mire befejeztem, már olyannyira közel voltam, hogy ujjal bökdöstem a mellkasát. A dühöm amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt.Megdöbbentem magamon, de Adam még jobban. Tágra nyílt szemekkel bámult rám,és nagyon igyekezett elfojtani egy mosolyt,végül csak annyit felelt-Egy szóval sem állítottam, hogy rossz értelemben vagy más! De erre hamarosan te is rá fogsz jönni.-mondta, és az ablak felé indult. Hirtelen eszembe jutott még valami-Várj! Milyen naplóról beszéltél? Adam már az ablakpárkányon állt, úgy mondta-Keress a házban egy nyikorgó padlódeszkát, és megtudod!-azzal fogta magát, és kiugrott az ablakon, a sötét éjszakába.Meg sem próbáltam utána nézni.Tudtam, hogy pillanatok alatt képes eltűnni.Ehelyett inkább lezuhanyoztam, és ágyba bújtam. Hosszú ideig járt még az agyam."Keressek a házban nyikorgó padlódeszkát? Persze!Mintha az olyan könnyű lenne. Minden második nyikorog!" Végül nem bírtam tovább, az oldalamra fordultam,és elaludtam.Nem tudtam, hogy ezzel a beszélgetéssel valami olyan dolog indult el, ami még a költözésnél is jobban felforgatja az életem.